Utazáshoz készülünk. Nem tudom, hogy van-e valaki közületek, aki képes nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatban hosszabb útra indulni, de jó néhány kihívással megtüzdelt kalanddal a hátam mögött ez nekem még mindig nem sikerül. Listákat írok, tennivalókat pipálok. Újra és újra átgondolom, hogy mindent elintéztem-e, nem felejtkeztem-e meg egyetlen ajándékról sem, és megvannak-e az útleveleink. Pedig a világnak számomra egy rendkívül kedves pontjára megyünk, amit ismerek, mint a tenyeremet. Mint a második otthonomat, hiszen az is. Egy helyre, ahol nevén szólítom a péket, a piaci kofát, a papírboltost, ahol ugyanúgy ismerős arcok jönnek szemben, ahogy a mi kis falunkban. Talán ezért is az izgalom. Itthagyjuk egy hétre a kertet, az almafákat, a még mindig forrásban levő alma és csipekbogyóbort, a nemrég ládákba ültetett árvácskákat, hogy egy kicsit hagyjuk magunkat másfajta szeretetbe burkolni. A pakolás és aggódó körök közben, hogy vajon elfelejtettem-e valamit, egy pillanatra megállok. Cukrot karamellizálok, tejjel felöntöm. Szinte meditatív mozdulatok ezek, a karamell illata megtölti a konyhát és nyugtatóként hat rám, a forró ital pedig felmelegít és erőt ad a további pakoláshoz. Annyira egyszerű, mint olyan sok jó dolog az életben, és mint ahogy arról a sok jó dologról, erről a receptről is hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Pedig a jó ott van. Apró mozdulatokban. Odafigyelésben. Ahogy Christine nem felejti el, hogy a verbéna tea a kedvencem, és két doboz vár minket a hűtő tetején. Hogy Maria olívás kenyeret süt, a kedvünkért, mert tudja, hogy Áron kedvence. Hogy a piaci kofa egy év kihagyás után is emlékszik, hogy mit szoktam vásárolni és már csomagolja is a kedvenc zöldségeimet. És abban, ahogy Ani felajánlja, hogy befűt nekünk a cserépkályhába, hogy jó meleg legyen, mire hazaérünk.
Apróságok. Akár egy csésze forró karamell. De végül aztán ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak.
Forró karamellital
Hozzávalók 2 fő részére:
400 ml tej
6 tk cukor
250 ml tejszín
porcukor ízlés szerint
A cukrot egy nyeles edényben szép aranybarnára karamellizálom, majd ráöntöm óvatosan a tejet (vigyázat, mert a karamell nagyon tud égetni) és addig melegítem, amíg a karamell teljesen feloldódik a tejben. Közben felverem a tejszínt a porcukorral, és a forró karamellital tetejére kanalazom.
