forró karamellital az Emlékek Íze konyhájából

Apró örömök az életben: egy csésze forró karamellital

forró karamellital az Emlékek Íze konyhájábólUtazáshoz készülünk. Nem tudom, hogy van-e valaki közületek, aki képes nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatban hosszabb útra indulni, de jó néhány kihívással megtüzdelt kalanddal a hátam mögött ez nekem még mindig nem sikerül. Listákat írok, tennivalókat pipálok. Újra és újra átgondolom, hogy mindent elintéztem-e, nem felejtkeztem-e meg egyetlen ajándékról sem, és megvannak-e az útleveleink. Pedig a világnak számomra egy rendkívül kedves pontjára megyünk, amit ismerek, mint a tenyeremet. Mint a második otthonomat, hiszen az is. Egy helyre, ahol nevén szólítom a péket, a piaci kofát, a papírboltost, ahol ugyanúgy ismerős arcok jönnek szemben, ahogy a mi kis falunkban. Talán ezért is az izgalom. Itthagyjuk egy hétre a kertet, az almafákat, a még mindig forrásban levő alma és csipekbogyóbort, a nemrég ládákba ültetett árvácskákat, hogy egy kicsit hagyjuk magunkat másfajta szeretetbe burkolni. A pakolás és aggódó körök közben, hogy vajon elfelejtettem-e valamit, egy pillanatra megállok. Cukrot karamellizálok, tejjel felöntöm. Szinte meditatív mozdulatok ezek, a karamell illata megtölti a konyhát és nyugtatóként hat rám, a forró ital pedig felmelegít és erőt ad a további pakoláshoz. Annyira egyszerű, mint olyan sok jó dolog az életben, és mint ahogy arról a sok jó dologról, erről a receptről is hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Pedig a jó ott van. Apró mozdulatokban. Odafigyelésben. Ahogy Christine nem felejti el, hogy a verbéna tea a kedvencem, és két doboz vár minket a hűtő tetején. Hogy Maria olívás kenyeret süt, a kedvünkért, mert tudja, hogy Áron kedvence. Hogy a piaci kofa egy év kihagyás után is emlékszik, hogy mit szoktam vásárolni és már csomagolja is a kedvenc zöldségeimet. És abban, ahogy Ani felajánlja, hogy befűt nekünk a cserépkályhába, hogy jó meleg legyen, mire hazaérünk.
Apróságok. Akár egy csésze forró karamell. De végül aztán ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak.

Forró karamellital
Hozzávalók 2 fő részére:
400 ml tej
6 tk cukor
250 ml tejszín
porcukor ízlés szerint

A cukrot egy nyeles edényben szép aranybarnára karamellizálom, majd ráöntöm óvatosan a tejet (vigyázat, mert a karamell nagyon tud égetni) és addig melegítem, amíg a karamell teljesen feloldódik a tejben. Közben felverem a tejszínt a porcukorral, és a forró karamellital tetejére kanalazom.forró karamellital az Emlékek Íze konyhájábólforró karamellital az Emlékek Íze konyhájábólforró karamellital az Emlékek Íze konyhájából forró karamellital az Emlékek Íze konyhájából

Neubauer Judit

Hozzászólás írása

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba