A házi gesztenyepüré készítés után kedvet kaptam valami más, hasonlóan macerás és munkás recept elkészítéséhez, talán a kihívás izgalma vagy a lendület ragadott magával. Lapozgatva a kézzel írt receptkönyvben, amit Mami, Apu édesanyja hagyott rám, megragadtam a tepertős pogácsa receptjénél. Tekintettel arra, hogy szombaton elutazunk és stílusos utazáshoz pogácsát vinni, és hogy Apu úgyis emlegette, úgy döntöttem, ez lesz az eheti blogposzt témája.
Az alma- és körteszüretet befejeztük, a ház lépcsőire kaspókba árvácskákat ültettem, hogy egy kis színt csempésszek a szürke napokba és szorgalmasan gereblyézzük a faleveleket, amelyek a tizennyolc gyümölcsfáról folyamatosan és tetemes menyiségben hullanak. Az ősz mostanában számos napfényes nappal kényeztetett el minket, ma viszont elképesztően erős szél fúj, egy kis eső is jár hozzá időnként, rázza a redőnyeinket és megkongatja a szélcsengőt, amitől kapunk egy kis földöntúli zenei aláfestést. Ez kifejezetten az a nap, amikor egy kis tepertős pogácsa illatával és a sütő melegével erőteljesen javítani tudok a hangulatunkon.
Mami igazán igyekezett részletesen és pontosan leírni a receptet, de természetesen, ahogy nagyanyáinknál lenni szokott, némileg nagyvonalú volt néhány hozzávaló tekintetében. A Mami által “szükséges mennyiségű tejet” sikerült eltalálnom, viszont a sóval túl óvatosan bántam, így Nektek már a receptben növeltem a mennyiségén. 
Meg kell mondanom, hogy tepertős pogácsát készíteni igazi kaland és türelemjáték egyben. A nyújtás, a hajtogatás, pihentetés- és mindez háromszor- akár meditatív tevékenység is lehet, bár célszerű nem túl éhesen nekiállni a műveletnek. Talán már említettem, hogy van valami különleges vonzódásom a kelt tésztáért, rajongok az illatáért, a textúrájáért, imádom figyelni, hogy mikor megfelelően ruganyos, a nyújtáshoz, és most igazán kiélhetem magam a több, mint kétórás folyamat során. 
Aztán guggolok a sütő ajtaja előtt, mintha attól jobban meg tudnám ítélni, hogy elég erősre állítottam-e a hőfokot, mert Mami szerint “jó tűznél” kell sütni. A pogik szépen megemelkednek, a gázsütőnk ismét kegyes hozzám és megközelíti egy elektromos sütő minőségét: a pogácsák nem száradnak ki, megpirul az aljuk és a tetejük is. Már csak egy kis forró tea kell hozzá, a cserépkályha melege és egy puha takaró.
Tepertős pogácsa
Hozzávalók:
500 g liszt
30 g élesztő
150 ml langyos tej
100 ml tejföl
350 g darált tepertő
2-3 ek. fehérbor
100 g zsír, vaj vagy olaj
2 kk. só
1 mokkáskanál cukor
1 tojás a kenéshez
100 ml langyos tejben feloldom az élesztőt és a cukrot és lefedve hagyom, hogy felfusson. Közben a lisztet összeszitálom a sóval, hozzáadom a felfutott élesztőt, a maradék tejet, a tejfölt, a kis darabokra vágott lágy vajat, a bort és jól összegyúrom. 1 cm vastagra kinyújtom, a tepertőt rákenem, majd hosszában feltekerem. A sodrófával kicsit lenyomogatom, aztán félbehajtom, mint egy könyvet. Ráborítok egy konyharuhát és így pihentetem egy fél órát langyos helyen. Ismét kinyújtom, feltekerem, félbehajtom és fél órát ismét pihentetem. A harmadik tekerés után újra fél óra pihenés jön, addig előmelegítem a sütőt 200 fokra, majd kinyújtom 2 cm vastagra, átlósan egy késsel óvatosan berácsozom, majd egy közepes méretű pogácsaszaggatóval (én 4.5 cm átmérőjűt használtam) kiszúrom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom a pogikat, a tetejüket megkenem egy csipet sóval felvert tojással és aranybarnára sütöm (kb. 15 perc) A kiszúrásnál megmaradt tésztát összegyúrom, újra kinyújtom és ugyanúgy járok el vele, mint az első körben.
