Gyerekkoromban nagyon szerettem, mikor Mami töltött Albert kekszet készített. Tetszett, ahogy a kekszeket össze kellett ragasztani, azt, hogy milyen szép csíkosak lettek szeleteléskor és gyerekként a cél érdekében még azt is bírtam kivárni, hogy megpuhuljon. Aztán eltelt jó néhány év, a recept feledésbe merült egészen mostanáig, amikor is újra rábukkantam Mami füzetében. Nézem az elkészítést. Egy sűrű pudingot kell főzni kávéval és rummal, majd habosra keverni a vajjal. Legörbül a szám, szeretem én is a pudingot, mert néha a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldás, de most inkább valami jó kis gazdag főzött krémre gondoltam, sok csokival. Mamival konzultálok és kiderül, hogy ő se igazán szerette pudinggal készíteni.
“Azt hiszem, főztem helyette egy csokikrémet és azzal töltöttem”. Tessék, nem véletlen, hogy ő a nagymamám, én pedig az unokája vagyok.
Persze azt csak olyan gondolóformán tette Mami, úgyhogy már látom, hogy ez ismét egy remek lehetőség lesz számomra a kísérletezésre. Akkor még nem tudtam, hogy ennek eredményeképpen különféle töltött Albert kekszvariációt kell a családnak falatoznia két héten keresztül.
Először elkészítem a pudingos verziót, ami hozza a szokásos eredményt. Hamar megpuhul tőle a keksz és szép sötét csokoládészínű. Jöhet a főzött krém. A csokoládémártás receptjéből indulok ki, de csökkentem a tej mennyiségét, teszt jelleggel igazítom hozzá a csoki és a vaj mennyiségét, és teszek bele rumot is. A krém kicsit világos lesz, megállapítom, hogy tehettem volna bele több csokit, de azért megtöltöm a kekszet és másnap izgatottan várom az eredményt. A krém nem eléggé kávés és túl markánsnak érzem benne a rumot.
“Finom, de a pudingos jobb”- mondja Áron őszintén, Anyu próbál vigasztalni és azt mondja, szerinte “mindkettő finom”, Edi, a nővérem pedig kijelenti, hogy ő pudingrajongó, úgyhogy ő is a pudingosra szavaz. Persze megsértődhetnék, de valójában egyetértek velük, és jókat derülök magamban, hogy a puding győzött a szofisztikált csokikrémmel szemben.
Újra nekiveselkedek. Elkészítek egy csokoládé ganache-t, amit cukrászként tanultam és összeragasztom a kekszeket. Újra várok egy napot, másnap tesztelünk. Áron megfogalmazza azt, amit gondolok: jó, olyan, mint a Prince nevű keksz. Klassz. Most már tudom, hogyan készítsek Prince-szerű kekszet házilag, de Albert-ügyben ezzel nem vagyok beljebb. Megpróbálkozom újra a főzött krémmel, ezúttal több csokival, rum nélkül, valamint hozzáadok egy kis holland kakaóport és több kávét.
Mivel biztosra akarok menni, egy kis csokis vajkrémet is összedobok, és még összeragasztok egy adagnyi kekszet.
Másnap elérkezik a nagy nap. Hegyekben áll az Albert keksz a hűtőben, én pedig tele vagyok kételyekkel.
“Ha most nem sikerül, lehet, hogy feladom”- gondolom magamban, bár nem vagyok az a könnyen feladó típus. Előveszem a két legújabb tesztalanyt és már ránézésre a főzött krémes szimpatikusabb. Belevágok és megállapítom, hogy tényleg lassabban puhul, mint a pudingos, kérlek, ezt kalkuláljátok bele, ha kipróbáljátok. Viszont az íze… Hangosan felnevetek a megkönnyebbüléstől, ahogy ott állok, több rúdnyi töltött Albert keksszel a konyhában és végre kijelenthetem: Ez az!
Albert keksz kávés krémmel töltve
Hozzávalók:
200 ml tej
2 tojássárgája
50 g cukor
2 teáskanál liszt
1/4 vaníliarúd vagy 2 csg. vaníliás cukor
40 ml frissen főzött feketekávé
100 g étcsokoládé
2 teáskanál holland kakaópor
100 g szobahőmérsékletű vaj
2 csomag Albert vagy bármilyen édes keksz
100 ml tejben csomómentesre elkeverem a tojássárgáját, a cukrot, a kakaóport és a lisztet. A maradék tejet felteszem forrni a vaníliával és a csokoládéval. (Ha vaníliás cukrot használok, azt akkor teszem hozzá, amikor a krém besűrűsödött) Ha a tej felforrt, és a csoki elolvadt, hozzáadom a kávét, folyamatos keverés mellett hozzáöntöm a tojásos keverékhez, majd visszateszem a tűzhelyre és alacsony hőfokon folyamatosan kevergetve besűrítem. Hagyom egy kicsit hűlni, néhányszor közben átkeverem. Fontos, hogy még meleg, de ne forró legyen, mert különben más állagot és színt kapunk. (Kipróbáltam, ezt is) A lágy vajat robotgéppel habosra keverem. Hozzáöntöm a csokis-kávés krémet és jó habosra keverem a robotgéppel. Egy őzgerinc formát kibélelek folpack fóliával (bármilyen forma megteszi, ami hosszúkás és keskeny) és szépen összeragasztom a kekszeket a csokikrémmel. Befedem a fóliával és hűvös helyre teszem legalább egy napra, hogy megpuhuljon. Ferdén szeletelem.
