lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

Egy hétköznapi történet nem mindennapi tettekről: lekváros táska

Ez a történet már múlt év óta vár arra, hogy elmeséljem. Abban a bakonyi faluban játszódik, ahol a nagymamám született és ahol élünk, habár bármelyik falu lehetne a történet színhelye, ahol olyan emberek élnek, akik számára a hagyományok, a “régi” megőrzése, az értékek átmentése egy következő generáció számára a mindennapok elengedhetetlen része. 

Ez a kis falu ilyen. 

A török uralom alatt lakatlanná vált település a 18. században új életre kelt, amikor Mária Terézia hívására a mai Dél-Németországból telepesek érkeztek a bakonyi hegyek által ölelt területre egy új élet reményében. A föld nem volt túl gazdag, de a németek szorgalmas, szívós emberek voltak, dolgozni akartak és új otthont teremteni. Az 1700-as évek végére gyökeret eresztettek új hazájukban és úgy döntöttek, eljött az ideje annak, hogy megépítsék saját templomukat. Mélyen vallásos emberek lévén a templom számukra megtestesítette mindazt, ami az életük legalapvetőbb értékeit jelentette: a hitet, a közösség erejét és tájékozódási pontot spirituális és földrajzi értelemben is. Egy olyan közösség tagjai, akik valóban szinte a semmiből hoztak létre egy új otthont, most összefogtak és saját kezükkel építették meg a templomot, amihez a téglákat a helyi téglaégetőben készítették. 

Ez a kis, fehér templom sokat megélt azóta: tűzvészt, forradalmat, két világháborút, a kitelepítést, és sajnos az idő nem múlt el nyomtalanul rajta. A felújításra tettek kísérleteket, ezek azonban csak részben vagy rossz minőségben készültek el. 

Gondolhatnánk, hogy a mai olykor zavaros, felgyorsult világban kevés esély van arra, hogy az elődökhöz hasonlóan, kétszáz évvel később egy falu lakosai összefogjanak azért, hogy a templomuk újjáépüljön. Pedig ez ma, 2019-ben mégis megtörtént. 

Először egy helyi nyugdíjas építész állt a kezdeményezők kis csoportja mellé, aztán a lelkesedés egyre több emberre ragadt rá. Gyűltek az adományok, rendszeres találkozók szerveződtek, ahol megvitatták a feladatokat, fénymásolt papírokon felhívások kerültek a postaládákba, hogy jöjjön, aki tud, mert minden segítő kézre szükség van. 

És a helyiek mentek és segítettek. Szakemberek, akik a szaktudásukat, munkájukat adták a falunak, ingyen. Fiatalok és idősek, hívők és nem hívők lapátot, ásót és seprűt ragadtak, cipekedtek, állványra másztak. Reggeltől estig zajlott a munka, hétközben és hétvégén, a templom felújítása pedig elkészült 8 hónap alatt, közel harmadannyiért, mint amennyibe papírforma szerint kerülnie kellett volna. A különbözetet adták a falubeliek a munkájukkal, a szabadnapjaikkal, a hétvégéikkel és a lelkesedésükkel. 

Ha ilyet történetet hallunk, azt gondoljuk, ilyen csak a filmekben van, habár a történetben résztvevő szereplők egyáltalán nem hollywoodi színészek. Hétköznapi emberek mindannyian, akik dolgoznak, küzdenek az élet kisebb-nagyobb megpróbáltatásaival. Ülök a templom padjában, amikor a nyugdíjas építész és a szervezők ünnepélyesen átadják a régi, nagy vaskulcsot a templom plébánosának. Miközben feltűnésmentesen próbálom a könnyeket kitörölni a szememből, arra gondolok, hogy szükség van ezekre a történetekre, amelyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy csodák pedig igenis léteznek. 

Mert tulajdonképpen minden nagyszabású dolog azzal kezdődik, hogy egy- vagy néhány- ember álmodik egy nagyot. 

Például egy templomot, ami most már biztosan több száz évig állni fog még. 

A történethez ma a lekváros táska receptjét hoztam el Nektek, ami egyszerre valami réginek és valami újnak a keveréke. A tészta készítéséhez Dr. Kollmanné Lemhényi Dávid Andrea 1939-ből származó gesztenyével töltött félvajas kifli receptjét vettem alapul, módosítgattam rajta egy kicsit (a változtatásokat a recept leírásában jelzem) és  úgy döntöttem, túrós batyu formára hajtom és lekvárral töltöm meg. Bár már sok üveggel ajándékoztunk belőle, a kamránk még mindig telis-tele finom lekvárokkal, így keresem a lehetőséget, hogy mire használhatom őket, ha nem nyitok fel egyet csak úgy, és állok neki kiskanállal….lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com


A fotózáshoz használt kézzel szövött, növényi festésű textilek @textil_szakacsniki /Szakács Niki keze munkáját dicsérik. 

www.szakacsniki.com

instagram.com/textil_szakacsniki

facebook.com/textil.szakacsniki


 

Lekváros táska

Hozzávalók:

450 g + 50 g finomliszt

10 g élesztő

1 csipet só

1 teáskanál cukor

300 ml langyos tej (az eredeti recept 100 ml tejet írt, de ez valószínűleg elírás volt, én ezt a mennyiséget növeltem, amíg megfelelő állagú lett a tészta)

1 tojássárgája

250 g hideg vaj

1 üveg sűrű lekvár (én meggyet használtam)

A kenéshez: 

1 tojás 

2 evőkanál tejszín

Elkészítés

  1. A vajat kis darabokra vágom és összegyúrom az 50 g liszttel. Az eredeti recept azt javasolja, hogy téglaalakúra formázzuk és úgy hűtsük le, majd később ebből szeleteket vágva terítsük el majd a tésztán. Én ehelyett azt a módszert alkalmaztam, amit a croissant készítésénél tanultam. Sütőpapírból levágok egy tepsi méretű darabot, két oldalról a középvonalig behajtom, majd alulról-felülről ugyanígy a középvonalig hajtom. Így kinyitva egy négyszög formát kapok. Belehelyezem a vajat, visszahajtogatom a papírt az eredeti négyzet formára, majd sodrófával szépen kiegyengetem, hogy egy lapos négyszöget kapjak vajból. A hűtőbe teszem, amíg kel a tészta. 
  2. 100 ml langyos tejben feloldom a cukrot és az élesztőt és letakarva hagyom állni, amíg felfut. A liszttel elkeverem a sót, hozzáadom a maradék tejet, a tojássárgáját és a felfutott élesztőt. Addig dagasztom, amíg rugalmas tésztát kapok. Letakarva langyos helyen a duplájára kelesztem. 
  3. A tésztát kelés után óvatosan átgyúrom, téglalap alakúra nyújtom, pont akkorára, hogy a vajnégyszöget szépen bele tudjam csomagolni. Megjelölöm a helyét, majd kinyitom a papírt, és ráhelyezem a lisztes vajat a megfelelő helyre, majd lehúzom a másik oldaláról is a sütőpapírt. Ráhajtogatom a tésztát és sodrófával megütögetem, hogy összeragadjon a vaj és a tészta. Kinyújtom, majd alulról-felülről a tészta középvonaláig behajtom, majd összecsukom, mint egy könyvet. Folpack fóliába csomagolom, és 30 percet hűtőben pihentetem. 
  4. Pihentetés után ismét kinyújtom, ugyanazzal a módszerrel hajtogatom, majd ismét 30 percet pihentem. Ezt még egyszer megismétlem. 
  5. Ismét kinyújtom a tésztát egy kb. 30×40 cm-es fél centi vastag téglalapra, majd 10×10 cm-es négyzeteket vágok belőle. Minden négyzet közepébe teszek egy kis lekvárt, és a négy sarkát középre hajtom, majd kissé összenyomom, hogy összeragadjanak. Sütőpapírral bélelt tepsire rakom a batyukat és 15 percig még kelesztem őket.
  6. A sütőt előmelegítem 200 fokra (légkeverés esetén 190 fokra). A tojást könnyedén felverem a tejszínnel és megkenem a batyukat. (Ezzel én egészítettem ki, az eredeti recept szerint nem kenjük meg a tetejét) 13-15 perc alatt aranybarnára sütöm őket, és porcukorral meghintve tálalom.

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com
lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

lekváros táska az Emlékek Íze konyhájából/jam pastries from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

Neubauer Judit

Hozzászólás írása

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba