Mindenhol jó, de legjobb otthon- jut eszembe a régi mondás, amikor a 3000 kilométeres út után kiszállunk az autóból. Egy hét alatt keresztül-kasul bejártuk Európát észak-déli irányban és nem is mi lettünk volna, ha a repülés helyett nem a kalandos autókázást választjuk, a hátsó ülésen a legtapasztaltabb világutazó kiskutyával: Beeperrel. Az úticélunk Vejle volt és az, hogy három napig elmerülhessek az ételfotózás számomra oly csodálatos világában a két évente megrendezett Food Photo Festivalon. Ha viszont már úgyis úton voltunk, akkor igyekeztünk minden létező jó dolgot belepréselni ebbe az egy hétbe: látogatást tettünk nagyon kedves barátoknál és rokonoknál, búzatáblát simogattunk, keresgéltünk kagylókat a Balti-tenger partján, megnéztünk végre élőben egy világítótornyot és megkóstoltunk egy igazi kézműves kovászolt dán kenyeret. Arra gondoltam, hogy néhány fotó erejéig hozok Nektek egy kis kóstolót Dániából, hogy aztán újra visszakanyarodjunk oda, ahova mindig jó hazatérni, a mi kis bakonyi falunkba a házikónkhoz és a 18 gyümölcsfánkhoz.
Hazaérve első utunk nem a házba, hanem rögtön a kertbe vezet. Egyenként végignézzük a fákat, ellenőrizzük a termést, örülünk annak, hogy mennyit nőtt a borsó, hogy meggyökeresedtek a nemrég elültetett virágok és hogy a barack nem potyogtatott egyelőre túl sok éretlen termést, így van némi reményem a lekvárfőzésre. Bíztatóan sok a meggy és a cseresznye és a Beeper által rendkívül kedvelt cseresznyeszilva. Ami most igazán felcsigáz, az az a tény, hogy a távollétünkben a kertünk két hatalmas bodzabokra virágozni kezdett. Ennél jobb hírre nem is volt szükségem. Újra előkereshetem a padláson tavaly felfedezett és felavatott kék zománcos bödönt, ami bár eredetileg valószínűleg zsírosbödön volt, tökéletesen bevált szörpérlelő edénynek is. Ezenkívül végre a palacsintatésztába mártott bodzavirágot is kipróbálhatom, ami sajnos tavaly elmaradt. Levagdosok néhány fejet a bokorról, aztán összekeverek egy sűrűbb palacsintatésztát, amit egy kis vaníliás cukorral és citromhéjjal is ízesítek. A virágfejeket belemártom a tésztába aztán már pottyantom is bele a forró olajba, hogy néhány perc alatt aranybarnára süljenek. Eszegetjük a virágillatú palacsintapamacsokat és közben megállapítjuk, hogy nincs is annál jobb, amikor egy hosszú útról hazatérve rögtön az első nap belekóstolhatunk a saját kertünkbe. Szó szerint és átvitt értelemben is. 
Palacsintatésztában sült bodzavirág
Hozzávalók:
10-12 fej bodzavirág
250 g liszt
280-300 ml tej (lisztfüggő)
2 tojás
1 csipet só
1 tk. cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
napraforgóolaj a sütéshez
porcukor (esetleg vaníliás vagy fahéjas) a szóráshoz
A lisztet összekeverem a sóval, a cukorral, a vaníliáscukorral, a tojást kicsit felverem a tejjel, majd hozzáadom a liszthez. Csomómentesre elkeverem, beleszórom a citromhéjat és 20 percig pihentetem a hűtőben. A bodzavirágot megmosom és egy papírtörlőn alaposan lecsöpögtetem. Ha a tészta kivéve a hűtőből túl hígnak tűnik, akkor lisztet adok hozzá, ha túl sűrűnek, akkor pedig tejet önthetek bele. Egy széles lábasban olajat hevítek. A virágfejeket belemerítem a tésztába, megvárom, hogy kicsit lecsöpögjön róla, aztán kicsit elegyengetve az olajban mindkét oldalát aranybarnára sütöm. Szűrőkanállal kiemelem, papírtörlőn lecsepegtetem és porcukorral megszórva melegen tálalom.
