64 év házasság.
Még kimondani is sok. Megélni valószínűleg még több. Én csak álmodozom róla, bár számolgatva az éveket, már elég kevés esélyünk van rá, hacsak nem élhetünk kiemelkedően hosszú életet. Békében, szeretetben megélni együtt ennyi évet számomra a legnagyobb ajándék, amit az élet adhat.
Már évek óta visszatérő vásárló vagyok nála. Az őstermelők között áll a piacon, szinte mindig kalapot visel és a kertje virágait árulja. Kora tavasszal jácintot vettem tőle csokorba kötve, aztán tulipánt. Elbűvöl az, hogy a tulipánok fejeit cérnával gondosan körbeköti, hogy ne nyíljanak szét. Mindig mosolyog, a virágot óvatosan újságpapírba csomagolja és átadja néhány kedves szó kíséretében.
A pénteki piacnapon újra a sorok között haladok és megpillantom, a standján virág helyett most egyedül két csomag újhagyma hever. Nem terveztem újhagymát venni, nem is tudom, mit fogok belőle csinálni, csak érzem, hogy meg kell vennem. Azon gondolkodom, hogy vajon mennyi árut hozhatott, ha reggel fél 10-kor már csak ez a két csokor hagyma maradt.
– Honnan tetszik bejárni a piacra? – kérdezem, miközben aprót keresek a pénztárcámban.
Kiderül, hogy több mint 60 km-ről jár be. A közeli nagyváros piacát nem szereti, mert annyian vannak, hogy nehéz eladni azt a kevés kis áruját, ami van. Aztán a virágokról mesél, arról, hogy egy nagy fóliasátorban nevelték őket a feleségével.
– Sokat dolgoztunk… Annak idején a régi világban a nőnapra nem csokrokat vittek a férfiak. Megkérdezték, hány csokor van egy rekeszben és rekesszám vitték el. Egész éjszaka a csokrokat kötöztük. Egyedül már nem tudok annyit…
Egy pillanatra megáll az idő, elcsendesedni látszik a piac nyüzsgése és a hömpölygő tömeg.
– Két éve már…épp indulni akartam a piacra, de a feleségem még mindig nem kelt fel. Mentem a hálószobába, közben hívtam, hogy “Mama, gyere, mennem kell, a busz nem vár!” De ő már nem kelt fel. Az agya leállította a szívet, tudja? Nem volt fájdalom az arcán, békés és nyugodt volt. Csak elaludt. – Elhallgat, majd folytatja – Azt mondta az orvos, hogy ő is így szeretne meghalni, ílyen nyugodtan…
Könny gyűlik a szemébe, elhallgat, és én is vele hallgatok.
– Hogy hívták a feleségét?- kérdezem végül.
– Erzsébetnek- válaszolja, és megtörölgeti a szemét. Kis szünetet tart, aztán folytatja:
– Jól esik egy kicsit beszélgetni, tudja, ritkán van alkalmam rá… Ha nem haragszik meg, hogy még egy kicsit feltartom, azt azért elmondom, hogy az unokámnak több diplomája, és két nyelvből felsőfokú nyelvvizsgája van….Nagyon okos. És nagyon jószívű. Kapott egy jó munkát, szerette is, meg is becsülték, de visszajött az anyuka, akinek a helyére határozott időre felvették. Behívta a főnök és azt mondta, inkább őt tartanák meg, az anyukát pedig elküldik. Ő viszont elutasította: “Én így nem vállalom, én nem veszem el egy háromgyerekes anyuka kenyerét!” – a bácsi felemeli a hangját, ahogy elmeséli, szinte újra átéli a felháborodottságot. – Végül mindkettőjüket megtartották, azóta az unokámat elő is léptették…. Ismét könnyek lepik el a szemét.
– Büszke lehet rá.
– Az vagyok, nagyon büszke…Na, ne haragudjon, hogy így feltartottam, köszönöm, hogy meghallgatott. Jövő héten nem leszek, de utána jövök és lesz megint virág.
Elbúcsúzunk és egy átjáróban én is elmorzsolok néhány könnycseppet mielőtt továbbindulok a tejeshez, és közben arra gondolok, hogy valójában nekem van mit köszönnöm, mert jóval többet kaptam a két csokor újhagymánál.
Zöldspárgakrémleves újhagymával
Hozzávalók:
10 szál újhagyma
20 szál zöldspárga
1000 ml hideg víz
100 ml tejszín
2 közepes krumpli (kb. 400 g)
kevés olívaolaj
tengeri só
Kecskesajtos piritós (elhagyható):
4 szelet kecskesajt
4 szelet kenyér
- A spárgát beáztatom vízbe, hogy biztosan eltávolítsak minden homokot a fejekből. A spárgák végét kb. 1 centire levágom, aztán a két végét megfogom, meghajlítom és hagyom, hogy magától törjön. A végek a fás részek, abból főzöm a levest, a fejeket pedig levesbetétnek használom. A fejeket félrerakom, a végeket pedig meghámozom és kisebb darabokra vágom.
- A krumplit meghámozom, kockára vágom és hideg vízbe rakom, hogy ne barnuljon.
- Az újhagymának a sötétzöld részét levágom, a világos részét felszeletelem és kevés olívaolajon egy fazékban megdinsztelem. Hozzáadom a spárgavégeket, sózom, hagyom, hogy egy kis színt kapjanak, majd hozzáadom a kockára vágott krumplit és az 1 liter vizet, megsózom, hogy kellemes ízt kapjak és lefedve hagyom felforrni, majd csökkentve a hőfokot addig főzöm, amíg megpuhul a krumpli és a spárga.
- Botmixerrel pépesítem, hozzáadom a tejszínt és még egyszer rottyantok rajta.
- A spárgafejeket egyben hagyom, vagy kisebb darabokra vágom, és egy serpenyőben kevés olajon, tengeri sóval megszórva, rázogatva addig sütöm, amíg szépen megpirul és megpuhul. A levesbetéthez a kenyérszeleteket meglocsolom egy kevés olívaolajjal, ráhelyezem a kecskesajtot és grillsütőben megpirítom. A levest a spárgafejekkel és a piritóssal tálalom.
A fotózáshoz használt növényi festésű textilek @textil_szakacsniki /Szakács Niki keze munkáját dicsérik.
instagram.com/textil_szakacsniki
facebook.com/textil.szakacsniki
A kecskesajtos piritóshoz Gulyás Virág kecskesajtját használtam.
