Csodálom a nagymamákat az életükért, az emlékeikért és azért a magától értetődő tudásukért és bölcsességükért, ami kiterjed az élet minden területére. Nem volt még olyan kérdésem, amire Mami ne tudott volna válaszolni. Sokszor úgy tűnik, mintha az életet nagyobb teljességben tudta volna megélni, mint én, de lehet, hogy csak az az 50 évnyi korkülönbség számít, ami kettőnk között van.
A karácsonyi süteményes sorozat után változatosságképpen valami egészen mást szerettem volna készíteni Nektek szilveszterre. Inspirációt keresve az egyik régi szakácskönyvemben beleakadok egy receptbe, ami kifejezetten szilveszterre készült. “Puncs Szilveszter-estére” hangzik az elnevezés az 1930-as évekből származó könyvből és a leírás alapján rögtön kedvet is kapok hozzá. A receptekről beszélgetni Mamival mindkettőnk számára öröm, ezért felhívom és felvetem neki, hogy puncsot készítek. Kiderül, hogy egész véletlenül, ámbár nem meglepő módon hasonlót sokszor készített ünnepekre, mikor fiatal volt. Viszont, ahogy mindig, van észrevétele a recepttel kapcsolatban. “Mit ír, hogy forrald fel narancslével a cukorszirupot? Nem, nem, akkor nagyon sokat veszít az ízéből a narancs. Azt csak a végén szoktuk hozzátenni mindenhez.… Csak keverd bele. Nem rak bele narancsszeleteket? Citromhéjat se? Furcsa, szerintem jó lenne….Esetleg felönthetnéd a végén pezsgővel…”- morfondírozik hangosan. Megvitatunk még néhány részletet, aztán Mami tanácsait észben tartva nekiállok a szilveszteri puncsnak, azonban az arányokat még mindig nekem kell kitalálnom. Ez persze nagyon nehéz és megterhelő feladat: az ember keverget, kóstolgat, kicsit ebből, kicsit abból, aztán újra kóstolgat… A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, akár öntünk hozzá pezsgőt, akár nem, úgy látszik, hogy a 30-as években is tudták már, hogy mi a jó. Maminak viszont igaza van, kétségkívül a pezsgő teszi fel az italra a koronát. Természetesen beszámolok neki a végeredményről.
“Olyan vagy mint öreganyád”- mondja nevetve- “én is imádtam mindig kísérletezni.“
Ami engem illet, ennél nagyobb dícséretet nem is kaphattam volna.
Sok-sok örömteli pillanattal, felejthetetlen emlékekkel és ízekkel teli Újévet kívánok Nektek!
Szeretettel,
Judit
Szilveszteri puncs egy 1930-as évekből származó recept alapján
10 adag
Hozzávalók:
300 g cukor
750 ml víz
2 citrom
4 narancs
50 ml fehér rum
4 fekete tea filter
1 mokkáskanál vaníliaesszencia
1 üveg száraz pezsgő (opcionális)
A vizből és a cukorból cukorszirupot főzök addig, amíg szép áttetsző lesz. Három narancs és egy citrom levét kicsavarom, hozzáöntöm a cukorsziruphoz, beleöntöm a rumot és a vaníliaesszenciát. A maradék citrom héját és a narancsot karikákra szeletelve hozzáadom a puncshoz. Lehetőleg egy éjszakára a hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek. Tálalás előtt főzök egy teát úgy, hogy 400 ml vízbe négy filtert teszek, aztán ha kiázott, felhigítom hideg vízzel, hogy 1 litert kapjak. 1:1:arányban keverem az italt, vagyis 100 ml narancsos rumhoz adok 100 ml teát és aztán a pohárban felöntöm pezsgővel. Úgy díszítem a poharat, ahogy még gyerekkoromban Mami egyszer megmutatta.A pohár száját egy citrommal végighúzom, aztán kristálycukorba forgatom.
