zöldborsófőzelék az Emlékek Íze konyhájából

A legjobb dolog, ami a zöldborsóval történhet…

zöldborsófőzelék az Emlékek Íze konyhájából“Meg akarod nézni, hogy hogyan születik a kisboci?- szegezi nekem a kérdést, Ani, a szomszédom a hét elején és én rögtön rávágom, hogy “persze”, majd elgondolkozom, hogy valóban ilyen bátor vagyok-e. A sors végül úgy hozza, hogy a vidéki életre való rátermettségemet nem kell próbára tenni, a kisboci nélkülem születik meg kora hajnalban. Göndör, barna szőrével és hosszú szempillájával egyszerűen gyönyörű és figyelmesen néz rám, mikor megkérdezem tőle, hogy milyen érzés ebben a világban lenni két napja.
Egy idős hölgy a biciklijét tolva megáll a kapu előtt és megkérdezi, hogy érezzük magunkat a faluban. “Tulajdonképpen rokonok vagyunk…”- teszi hozzá meglepetésemre, és elmondja, hogy a nagymamám testvére az anyósa volt. Mami másik testvéréhez, Rózsi nénihez, akitől a házunkat örököltük, sokat járt. Elhallgat, a házat nézi, talán épp az emlékei között kutat és Rózsi nénit látja, ahogy kapál, virágot ültet vagy épp borsót szemezget a lécsőn ülve.
Szeretjük ezt a világot, ami olyan, mint egy régi padlás, ahol mindig találunk valamilyen elfelejtett kincset. Ez a világ most különösen élményteli, hogy a tesvéremék nyaralása miatt egy hétig kétkutyás család lettünk. Két fekete gombszempár ébreszt minket, falkába rendeződnek és versengenek a szeretetért. Málna, a városi kutya felfedezi a falusi életet, megrémül a szomszéd tyúkoktól és a bundájához passzoló színű fehér pillangókat kerget és még nem tanulta meg, hogy közelről nem kukkantunk bele az optikába.
A bölcs természet sok mindenről gondoskodik, például arról is, hogy az esős, hűvös napoknak és a katicabogaraknak- vagy az én csalánleves próbálkozásaimnak- hála a tetvek eltűntek a cseresznyefákról, a szemek egyre szebben piroslanak, ami igencsak jó hír a következő blogposzt témáját illetően. Amikor elhaladok a fa mellett, a lehajló ágakról már le tudok csípni egy-egy szimpatikus szemet, amit pedig a szél lesodor, Beeper kapja fel, először dobálgatja magának, néhányszor megugatja, majd megeszi és a magot otthagyja.
A veteményeskertben reménykeltően fejlődik a cukorborsó, talán jövő héten már szüretelhetünk is.zöldborsófőzelék az Emlékek Íze konyhájából
Gondoljatok, egy tányér krémes, zöldborsófőzelékre….Nem, nem, felejtsétek el a gyerekkori menzai élményeket, ez valami egészen más… Roppanós, de belül lágy zöldborsószemekkel, jó sok petrezselyemmel, egy friss szelet kenyérrel vagy éppen anélkül. Hogy a türelmetlenségemet legyőzzem, Katáéknál, a kedvenc zöldségesemnél veszek is zacskónyit. Élvezettel pucolom, szeretem az elpattanó héj hangját, aztán a borsószemét, ahogy a tál alján landol. zöldborsófőzelék az Emlékek Íze konyhájábólzöldborsófőzelék az Emlékek Íze konyhájábólZsenge, gyorsan megpuhul és már társulhat is hozzá a saját petrezselymünk, amit még tavasszal vetettem. Irány a kerti asztal, kanalazzuk a főzeléket, miközben kétszer négy láb rohangál, intézkedik, házat őríz. A cseresznyefa megkínál minket desszerttel. Elfogadjuk.

Zöldborsófőzelék
4 főre
Hozzávalók:
1000 g héjas zöldborsó
50 g vaj
200 ml víz
800 ml tej
2 ek. liszt
2 csipet cukor
kb. 1 tk. só, vagy ízlés szerint
egy nagy csokor petrezselyem

A zöldborsót kifejtem a héjából, majd megolvasztom a vajat egy lábasban és megfuttatom rajta a borsószemeket. Felöntöm vízzel és mérsékelt lángon, fedő alatt megpárolom. Amikor már félig megpuhult a borsó, akkor megszórom a liszttel, átkeverem, hogy a liszt befedje a szemeket és felöntöm a tejjel. Hagyom, hogy felforrjon és mérsékelt lángon lefedve egy pár percig főzöm, amíg besűrűsödik és a borsószemek teljesen megpuhulnak. A legvégén apróra vágott petrezselymet keverek bele.zöldborsófőzelék az Emlékek Íze konyhájából zöldborsófőzelék az Emlékek Íze konyhájából zöldborsófőzelék az Emlékek Íze konyhájából

 

Neubauer Judit

2 hozzászólás

  1. Válasz

    Petróczy Judit

    2016-06-16

    Csodálatos, bár még nagyon korszerűtlen a blog, … ha függő is vagyok . rájöttem a hibájára … a kanalazgatást nem tudtam megoldani

    • Válasz

      Judit Neubauer

      2016-06-16

      Drága Judit, igazad van, azt hiszem, meg kell oldanom ezt az interaktív funkciót is valahogy! 😀 Dolgozom a fejlesztésen! Sok puszi!

Hozzászólás írása

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba