aranygaluska az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

Aranygaluska kivételesen reggelire

aranygaluska az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.huKorán reggel kelünk és elindulunk Beeperrel sétálni. Szeretem ezeket a korai órákat, ha szerencsénk van, akkor az utca kutyái még alszanak és nem kell hangos csaholás közepette haladnunk az erdő felé. Virágoskerteket és gyümölcsösöket hagyunk magunk mögött, megállapítom, hogy az útszéli fa ugyanolyan fajta alma, mint a miénk és egyre több gyógynövényt is felismerek. Ezeken a sétákon általában mindig felfedezek valami újat, ma például vadszedret, amely az erdő felé vezető gyalogúton mosolyog rám a bozótból. Van néhány érett szem rajta, megkóstolom, finom, savanykás, pont az én ízlésemnek megfelelő, de még kell neki egy kis idő, hogy szüretelni lehessen. Megjegyzem a helyet és megfogadom, hogy visszatérünk.
Hazaérve Beeper eltűnik a bokorban és elégedetten megjelenik egy cseresznyeszilvával a szájában, kicsit megáll és az engedélyemre vár. Ez egy később érő, sárga színű fajta, nem ugyanaz, mint amit a gombócokhoz használtam. Terveim szerint szörp lesz belőle, már ha marad belőle. Kiskutyának kétségkívül nagyon ízlik, visszatérő vendég a bokorban, újabb és újabb szemekkel jelenik meg, amiket rövid pofozgatás és játék után eltüntet.
A mai reggelim aranygaluska. Igen, bevallom, ez valóban túlzás, de egyszerűen nem tudok ellenállni. Tegnap sütöttem és fotóztam és már a gondolatára gyorsabban szedem a lábaimat séta közben. Az aranygaluska a gyengém, mint ahogy a kelt tészták többsége általában. Most egy sugallat hatására a diót nem darálom meg hozzá, hanem durvára töröm és rászórom a tészta tetejére és ez jó döntésnek bizonyul. A diófákon már reménytkeltőek a zöld színű termések, de ez még a tavalyi dió maradéka. Miközben a morzsát a tészta tetejére szórom, igyekszem nem tudomást venni Beeper esdeklő szemeiről, aki most a szilva után a diószemeket célozta meg. Ez a kutya igazi ínyenc.
Az aranygaluska a nevéhez híven aranybarnára sül és még ma reggel is foszlós és puha. Bőségesen megcsorgatom a vaníliamártással és kiülök egy tányérnyival kedvenc helyemre, a bejárati ajtó előtti lépcsőre. Ennél jobban nem is indulhat a nap.

Aranygaluska vaníliamártással

(ha szeretitek a mártást, akkor javaslok dupla adagot az aranygaluskához, ez a szimpla recept)

Hozzávalók:
500 g liszt
20 g élesztő
300 ml langyos tej
1 mokkáskanál kristálycukor
50 g és még 80 g olvasztott vaj vagy margarin
3 tojássárgája
100 g durvára tört dió
100 g porcukor

100 ml tejben feloldom a kristálycukrot és az élesztőt, majd letakarva hagyom, hogy felfusson. A megszitált liszthez hozzáadom a tojásokat, a megolvasztott 50 g vajat, majd a felfuttatott élesztős és a maradék tejet. Robotgéppel vagy kézzel jól kidolgozom, majd letakarva a duplájára kelesztem. Én egy 26 cm átmérőjű, kivehető aljú tortarformát használtam, de lehet ennél kisebb is, fém, vagy kerámia. Az alját sütőpapírral kibélelem, az oldalát megkenem vajjal. Meglisztezett gyúródeszkán kicsit átgyúrom a tésztát, majd 1.5 cm vastagra kinyújtom és kis pogácsaszaggatóval galuskákat szúrok ki és szorosan egymás mellé helyezem a formában. Ha egy sort teleraktam, akkor megkenem a tetejét olvasztott vajjal és megszórom az összekevert porcukorral és dióval. Jöhet egy újabb sor, aminél ugyanígy járok el. A 26 cm-es formában nekem 1,5 sor jött ki, egy picit olyan lett, mint egy koszorú. Fontos, hogy hideg sütőbe kell betenni, így szépen megemelkedik a tészta, ahogy melegszik a sütő. 190 fokos sütőben kb. 20-30 perc alatt aranybarnára sütöm.

Vaníliamártás
(ugyanaz, amit a gofrihoz írtam, csak a végén kap egy falatnyi vajat)
Hozzávalók:
500 ml tej
2 tojássárgája
negyed vaníliarúd
50 g cukor
1 kk. liszt
10 g vaj
A tojássárgákat elkeverem 100 ml tejjel, a cukorral és a liszttel, a maradék tejet pedig felteszem forrni a vaníliával. Amikor felforrt, hozzáöntöm a tojásos keverékhez, majd az egészet visszateszem a tűzhelyre és folyamatos keverés mellett besűrítem. Leveszem a tűzhelyről és belekeverem a vajat, hogy szép fényes legyen.

aranygaluska az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.huaranygaluska az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.huaranygaluska az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.huaranygaluska az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

Neubauer Judit

Hozzászólás írása

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba