Ezzel a blogbejegyzéssel szó szerint és átvitt értelemben is “belecsapok a lecsóba”, ugyanis ez az az étel, amely talán az egyik legvitatottabb a magyar konyhában. Mindenki másképp csinálja, másképp szereti és mindenki a saját verzióját érzi igazinak. Még egy családon belül is vita tárgya lehet, de abban talán megegyezhetünk, hogy paprika, paradicsom, hagyma és pirospaprika kell hozzá.
A lecsó egy fogalom. A lecsó a nyár íze. Mégis bevallom, hogy mi ketten sokáig nem voltunk barátok. Mondjuk úgy huszonöt éven keresztül. Gyerekkoromban ugyanis eldöntöttem, hogy nem szeretem és bár szakács vagyok és több száz adagnyi francia lecsót, vagyis ratatouille-t főztem meg az évek során, a magyar verzió iránt érzett ellenszenvemet nem adtam fel. Egészen néhány évvel ezelőttig. Spanyolországból hazatérve épp szabadságon voltam, ültem Anyu konyhájában, aki lecsót főzött. A helységet megtöltötte a szaftos paradicsom és paprika illata, ami keveredett a szeretet és a nyár melegségével. “Nem kóstolod meg mégis?”- tette fel a kérdést Anyu. Én pedig váratlanul igent mondtam és rögtön rájöttem, hogy mekkora marhaság gyerekkori döntésekkel elszúrni 25 évet. 
Most, néhány évvel később már itt, a Bakony közepén vagyunk itthon, én pedig kisétálok a kertbe egy kosárral és szedek lecsónak valót. Napérlelte paradicsomot, ropogós húsú paprikát és hozzá a saját vöröshagymánkat veszem elő a kamrából. A pék autóját már távolról hallom, kiszaladok egy kerek, ropogós héjú cipóért az utcára. A konyhánkat megtölti a nyár és a szeretet illata, mert ez az a hozzávaló, ami a családunkban elengedhetetlen. 
Finom lesz, szaftos és benne van a kertünk íze. Meg kell álllapítanom, hogy tényleg, a lecsó egyszerűen nagyon jó találmány.
Utóirat:
Nem állítom, hogy ez a recept az igazi, ez csak az a verziója, amit én végül megszerettem. Mami tegnap megkóstolta, amit főztem, nagyon ízlett neki, de nem meglepő módon rögtön hozzátette, hogy ő nem így csinálja… Vastagabbra vágja a paprikát, nem tesz rá tojást, rizst is ritkán és előbb párolja meg a paprikát, mint a paradicsomot… A lehetőségek száma tehát végtelen, én pedig kiváncsian várom a hozzászólásokat, Ti hogyan főzitek?
Lecsó, ahogy Anyu készíti
Hozzávalók:
500 g paprika
3 db közepes paradicsom
1 kis fej vöröshagyma
1 mokkáskanál édes pirospaprika
40 g rizs
2 tojás
kevés olíva- vagy napraforgóolaj
A rizst sós vízben megfőzöm és félreteszem. Egy másik edényben vizet forralok, a paradicsomok alját kereszt alakban bevágom és pár percre bedobom a forró vízbe, majd rögtön egy tál hideg vízbe, hogy könnyedén le tudjam húzni a héját. Vékony szeletekre vágom és félreteszem. A paprikának kivágom a magházát és tetszőleges szeletekre vágom (én kb. fél centisekre) A két tojás felverem egy kevés sóval. A hagymát félkarikára vágom és egy kevés zsíradékon, kis sóval megdinsztelem. Hozzáadom a paradicsomot és mikor szépen összeesett, akkor félrehúzom, megszórom a pirospaprikával, belerakom a paprikát és közepes lángon egy ideig lefedve főzöm, amíg a paprika összeesik. Ekkor nagyobb lángra kapcsolok, hogy elfője a levét, majd újra közepesre mérsékelem a lángot, hozzáöntöm a tojást, átkeverem, hogy mindenhol bevonja a zöldségeket és végül jöhet a rizs. Fehér kenyérrel tálalom.
