Ki találta ki azt, hogy csak a tökéletes elég jó? Nem én, de az biztos, hogy én a tökéletesség mindenek feletti lelkes híve vagyok. Kifogástalan munkát kell végeznem, tökéletes párnak, lánynak, testvérnek, barátnak kell lennem, hibátlan rendnek kell (hm…kellene) lennie otthon és ugyanolyan rendezett kertnek. Természetesen, ha valami kikerül a konyhámból, annak is tökéletesnek kell lennie. Apa mondta egyszer, hogy “vagy csinálsz valamit rendesen, vagy nem csinálod” és ez igencsak mélyen belém ivódott.
A perfekcionizmushoz való már-már megszállott ragaszkodásomat először akkor kellett kissé feladnom, mikor beköltöztünk egy közel 90 éves házba. Nos, ha valami, akkor egy régi ház nem tökéletes, főleg ha egy ideje nem vigyáztak rá gondos kezek. Igen, a pincében mállik a vakolat és az idő vasfoga megette a lejáró lépcsőt. A padláson közel száz év alatt összegyűlt limlomok és kacatok várnak rendszerezésre, az öreg parketta itt-ott nyikorog és mozog a nappaliban, a kertben gyermekláncfűvel van tele a gyep, meglepő helyeken nő ki a csalán és túr kisebb várakat a vakond. Ezer és ezer tennivaló. Természetesen foggal-körömmel ragaszkodhatnék ahhoz, hogy valahogy a tökéletlent tökéletessé tegyem, ha lehet, azonnal, ami valószínűleg hasonlítana ahhoz, mintha olyan maratont futnék, aminél a célszalagot folyamatosan messzebb rakják. Viszont dönhetek úgy is, hogy elfogadom és megszeretem a tökéletetlent, amit könnyebb mondani, mint tenni. Azért időnként sikerül. Például akkor is, amikor Ica nagymamájának kézzel írt receptfüzete alapján megsütöm a burgonyás kalácsot és mikor kiveszem a sütőből, bosszankodva veszem észre, hogy megrepedt a teteje. Persze felmerül bennem az ötlet, hogy trükkösen csak azt a felét mutatom meg, ami tökéletes, na, de akkor mi a helyzet az őszinteséggel….? Vagy süssek még egyet? Ahogy elnézem, annyira csalogató az a kifolyt, karamellizálódott cukros kakaó… Szóval a tökéletlen burgonyás kalács, ami Ica nagymamája szerint “napokig gyenge” vagyis lágy marad, így szerepel a képeken. Repedéssel, kissé kifolyt és ropogós töltelékkel, ami mondhatom, semmit nem von le az íz értékéből, sőt…és teljesen igaza volt, mert másnap ha lehet, talán még finomabb.
A csalánt hagyom, hadd nőjön, jó lesz bio permetezőszernek, vagy főzeléket készítek belőle. A vakondtúrást elegyengetjük, a pincét talán idén nyáron rendbetesszük és nekifogunk a padlásnak, ahol talán még eközben kincseket is találunk majd. Mindenesetre, ilyenkor nagyon jól fog esni munka közben egy szelet burgonyás kalács, akár megrepedt, akár nem.
Mert a tökéletlen is elég jó.
Burgonyás kalács (csiga rétes)
Hozzávalók:
300 g liszt
260 g főtt burgonya
2 egész tojás
2+2 ek. olvasztott zsír vagy vaj
20 g friss élesztő
1 +4 ek. cukor
2 ek. holland kakaópor
A burgonyát sós vízben megfőzöm, meghámozom és áttöröm. Hozzáadom a lisztet, az egy evőkanál cukrot, hozzáreszelem az élesztőt, elkeverem, majd a 2 evőkanál olvasztott vajat és a tojásokat. Jól átgyúrom, dagasztom, majd letakarva 45 percig kelesztem. A 4 evőkanál cukrot összekeverem a kakaóporral.Vékonyra kinyújtom a tésztát, megkenem olvasztott vajjal, megszórom a kakaós cukorral és szorosan feltekerem, mint egy rétest. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, megkenem az maradék olvasztott vajjal a tetejét is és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg szép aranybarna színt kap. 
