Húsvéthez közeledvén gondolkodtam, hogy milyen recepttel lepjelek meg benneteket. Ha visszakerestek az archívumban, megtalálhatjátok Mami isteni töltött tojás receptjét, de a húsvéti sonka mellé a télen posztolt fonott kalács is tökéletes párosítás.Mégis, most valahogy más irányból szerettem volna megközelíteni az ünnepet és ebben váratlan véletlenek segítettek.
A kertben sorban virágoznak a gyümölcsfák, most már fejből tudom a sorrendet. Először a cseresznyeszilva, aztán a sárgabarack, őket követi a cseresznye, a meggy, majd az alma és a körte. A diófa zárja a sort, ő épp, hogy csak az első leveleit bontogatja.
Lelkesen locsolom a retket, mert Marikától, a szomszédtól azt tanultam, hogy sok víz kell neki, hogy ne legyen fás. Annak érdekében, hogy több alkalommal is jóllakjunk a cukorborsóból, két hetes eltolással vetettem két külön sort. Az Erzsiéktől kapott rozmaringágból vágott kis növendékeket nevelgetem melegházban, hogy sikerüljön pótolni a télen elfagyott rozmaringunkat.
Akárhányszor kimegyek a kertbe, mindig úgy érzem, hogy az egész napot itt tudnám tölteni, mert egyszerűen nem tudok betelni vele. Jó lenne megélni minden egyes pillanatát a tavasznak és nem hagyni, hogy elszaladjon mellettem észvétlenül. Így vagyok a Húsvéttal is. Csodálatos dolog finomabbnál finomabb dolgokat alkotni a konyhában, de mégis, valahogy jó lenne ott lenni a pillanatban, értékelve az együttlétet a családunkkal.
Na, de persze, sütni, azt muszáj, nem az elvárás, hanem a leküzdhetetlen belső késztetés miatt. Olyan ötletet kerestem, ami könnyen elkészül, de mégis nagyon finom és megjelenésével méltó koronája lehet az ünnepi ebédnek. Horváth Ilona sietett a segítségemre, ugyanis az ő receptkönyvében fedeztem fel a krémmel töltött tölcsér receptjét. Ami azt illeti, tölcsért tekernem a tésztából egyáltalán nem sikerült, habár lelkesen próbálkoztam. Elgondolkodva nézegettem a kisült “egyedeket”. A tallérok kicsit ragacsosak, kívül ropogósak, belül lágyak lettek, íz tekintetében pedig nagyon hasonlítottak egy piskótára.
Úgy döntöttem, megsütöm még egyszer, de ezúttal a tésztát egy kis vaníliakivonattal és citromhéjjal bolondítom meg, aztán két korongot összefordítok és tejszínhabbal és eperrel megtöltöm. Így is tettem.
Letesztelve kívül-belül a végeredményt, meg kell állapítanom, hogy a receptnek van egy gyengesége: a ragacsosságuk miatt a szendvicseket csak óvatosan, spatulával, vagy késsel tudjuk közlekedtetni és célszerű a tálalás előtti utolsó pillanatban összeállítani. Viszont azt hiszem, hogy ezt meg tudjuk bocsátani, rögtön az első falatnál.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Nektek sok szeretettel!
Judit
Epres- tejszínhabos szendvics
(7 darabhoz)
Hozzávalók:
50 g kristálycukor
25 g liszt
1 tojás
1 csepp vaníliakivonat
1 fél citrom reszelt héja
7 szem eper
200 ml tejszín
2 ek. porcukor
A sütőt előmelegítem 200 fokra. A tojást habosra keverem a kristálycukorral, hozzáadom a lisztet, a vaníliakivonatot és a citromhéjat. Egy sütőpapírral borított tepsire kávéskanálnyi halmokat kanalazok és pár perc alatt világos színűre sütöm, akkor jó, ha a széle egy picit elkezd barnulni. A sütőpapíron hagyom kihűlni a tallérokat és egy spatulával veszem le óvatosan. Az epreket felszeletelem, a tejszínt a porcukorral kemény habbá verem, és a tallérokat az eperrel és a tejszínhabbal megtöltöm. Porcukorral megszórom és ha van, ehető virággal díszitem.
