Mint mindenkinek, nekem is vannak gyengéim. Ha egy ideje már olvassátok az Emlékek Ízét, akkor számotokra nyilvánvalóvá vált, hogy egy lágy kelt tésztával és mézes zserbóval a világot meg tudnám váltani. Majdnem.
Most megosztom Veletek a harmadik olyan süteményt, amiért lefutnám a félmaratont is: a gyümölcstorta receptjét. Eduska, a nővérem pontosan tudja, hogy mennyire imádom, ezért karácsonykor mindig süt- hm…nekem, de azért a többieknek is jut- én pedig reményteljesen tekintgetek a hűtő irányába vacsora után, mert bízom benne, hogy nem felejtette el.
A gyümölcstorta nnak idején a mézes zserbóval együtt szerepelt a Jamie Oliver Magazinban és mivel épp kezdődik az eperszezon, úgy gondoltam, hogy ideje, hogy a blogra is felkerüljön. Van egy másik ok is, amiért eszembe jutott, mégpedig az, hogy nemsokára meglátogatjuk a sváb rokonaimat Németországban, akiket a háború után kitelepítettek. Ez az ő receptjük. Gyerekként nem igazán értettem, hogy mi a kitelepítés és azt hittem, hogy ők önként választották, hogy Németországban szeretnének élni. Most már tudom, hogy a történelem egyik nagyon szomorú és sötét foltja ez és az csupán a sors váratlan fordulatainak és nagymamám harcos személyiségének köszönhető, hogy végül neki nem kellett elhagynia a mi kis falunkat és az otthonát egy marhavagonban, néhány kilónyi személyes tárggyal és némi élelemmel. 7 éves voltam, mikor először meglátogattuk családunk elszakadt ágát az akkori NDK-ban és ott ettem először ezt a gyümölcstortát. Békebeli idők voltak, amikor a családok délutánonként szünetet tartottak a munkában, mert az volt az ideje a “Kaffee und Kuchen”-nak, a közös kávézásnak és sütizésnek. A különleges alkalomra herendi készlettel terítettek meg, mivel Feri bácsi, a nagymamám bátyja Herenden volt porcelánfestő és nagy becsben tartották az általa festett darabokat, távol a régi otthonuktól. A Kaffee und Kuchen igazi Kánaán volt egy kisgyerek számára: az asztal közepén kávé, tea, gyümölcstorta és más sütemények sorakoztak, és mivel a torta annyira ízlett nekünk, elkértük a receptjét.
Most, hogy hamarosan ismét találkozunk Feri bácsi fiával, Franzzal és a feleségével, Renátával, arra gondoltam, hogy néhány régi képből készíttetek másolatot nekik, amin még az ő szülei és az én nagyszüleim is rajta vannak. Közben a terített asztalról is találok képet és megállapítom azt is, hogy minden közös fényképen engem csak villával a kezemben lehet látni.
Ez a szokásom azóta se változott, ha gyümölcstorta van a közelben.
Gyümölcstorta családi recept alapján
(egy 25 cm-es tortaformához)
Hozzávalók:
3 tojás
4 ek. napraforgó olaj
6 ek. + 2 ek. porcukor
3 ek. víz
6 ek. liszt
1 csg. sütőpor
200 ml tejszín
500 g eper
1 csg. átlátszó tortazselé
A krémhez:
450 ml tej
50 ml tejszín
3 tojás
150 g cukor
25 g kukoricakeményítő
15 g liszt
1 kk. vaníliakivonat
Előmelegítem a sütőt 200 fokra, kivajazom és kilisztezem a tortaformát, vagy kibélelem az alját sütőpapírral. Habosra keverem a tojássárgáját a 6 evőkanál porcukorral, a liszttel pedig lekeverem a sütőport. A tojássárgához hozzáöntöm az olajat és a víz felét, majd a víz másik felével kemény habbá verem a tojásfehérjét. Felváltva a lisztet és a tojásfehérjét adagolva lágyan átkeverem a tésztát, majd a formába öntöm és aranybarnára sütöm úgy, hogy 10 perc után csökkentem a hőmérsékletet 180 fokra. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy megsült-e.
A krémhez a tejszínt a tejjel felforralom, a tojást elkeverem a maradék hozzávalókkal a vaníliakivonat kivételével. A felforrt tejet folyamatos keverés közben hozzáöntöm a tojásos keverékhez, majd sűrűre főzöm, a végén hozzáadom a vaníliakivonatot. A zselatint elkészítem a leírás szerint, a piskótára rákenem a vaníliakrémet, a félbevágott eperszemekkel díszítem és egy ecsettel átkenem zselatinnal, hogy ne száradjon ki. A maradék porcukorral felvert tejszínnel tálalom.
