Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy azt álmodtam, körtéket fényképezek. Kipattanok az ágyból, vázlatosan lerajzolom az álmomban megjelenő kompozíciót hogy reggelig ne felejtsem el, aztán annyira izgatott leszek, hogy nem bírok elaludni. 
Az ősszel leszedett téli körtéink rekeszekben várják, hogy valamit készítsek belőle. Felélesztem a tüzet a cserépkályhában, figyelem a lángokat és körtés recepteken gondolkodom. Fél kettő van.
Hasonló események gyakran történtek az elmúlt egy évben. 53 bejegyzés, 52 recept és történet után most az Emlékek Íze egy éves születésnapját ünnepelhetjük. Micsoda év volt! 
Áronnal élettel töltöttük meg a 80 éves házat, elkészült az első konyhakertünk, amiből egész nyáron csemegéztük a retket, hagymát, paradicsomot és paprikát, marokszámra szedtük a petrezselymet, zsenge zöldborsóból főztem a főzeléket és a sárgarépáról elég volt csak ledörzsölni a földet, már bele is lehetett harapni. A meggyfa adta az alapanyagot a meggyes pitéhez, a cseresznyefa a réteshez, pitét sütöttem az almafánk terméséből és gombócot főztem a szilvánkból. Receptekkel fekszem és kelek, ötleteket jegyzetelek útközben, és előfordul, hogy váratlanul minden előzmény nélkül réveteg tekintettel bámulok a semmibe, ilyenkor lefényképezni vágyott képeket látok magam előtt. Szerencsére hangokat nem hallok, így megnyugtatom magam, hogy normális vagyok, csupán belemerültem egy olyan számomra csodálatos világba, amely minden nap hoz valami újat, felfedezni, megírni és megfőznivalót. Az Emlékek Íze második évét is tervekkel, álmokkal és ötletekkel kezdem meg és remélem, hogy szívesen kísértek tovább ezen az úton.
És hogy mi történt a rekeszekben várakozó körtékkel? Valami olyan jutott eszembe, ami talán kicsit elfeledett, de bizonyosan emlékeket idéz fel. Kompótot készítettem belőle és azt a kakaós kevert tésztát sütöttem meg hozzá, ami egy igazi családi klasszikus azokra a hétvégi napokra, amikor ellenállhatatlan vágyat érzünk az édességre. Olyan alapanyagokból készül, ami általában van kéznél otthon, nem igényel különösebb bevásárlást és fél óra múlva már szeletelhetjük és ehetjük is. Most a tészta egy részét muffinpapírba öntöttem, hogy pici tortaként szülinapi gyertyát gyújthassak rajta. Összepárosítva a két édességet, az a véleményem, hogy az egyik legjobb dolog, ami a körténkkel történhetett, az, hogy kompót formájában találkozott a kakaós kevert sütivel. És ezzel a találkozással mi is kifejezetten jól jártunk.
Kakaós kevert
Hozzávalók:
70 g vaj vagy margarin
200 g cukor
1 csg. vaníliás cukor
2 tojás
250 ml tej
1 púpozott ek. holland kakaópor
250 g liszt
2 tk. sütőpor
1 citrom reszelt héja
A vajat habosra keverem a cukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzáadom a tojásokat. A lisztet összeszitálom a sütőporral. Hozzákeverem a tésztához a kakaóport, majd a lisztet és a tejet felváltva, végül a citrom reszelt héját. Muffinformákba, vagy kivajazott, kilisztezett tepsibe öntöm és 180 fokon addig sütöm, amíg a beleszúrt tű tiszta marad. (A muffinnál kb. 18 perc) Ha tepsiben sütöm, akkor vízszintesen félbevághatom és megtölthetem baracklekvárral, de nagyon finom a körtekompóttal.
Körtekompót
4 db körte
1000 ml víz
300 g cukor
6 szegfűszeg
1 fahéjrúd
1 citrom leve
A körtét meghámozom, a magházát eltávolítom és hasábokra vágom, ha még nem vagyok kész a sziruppal, akkor citromos vízbe teszem, hogy ne barnuljon meg. A vizet felforralom a cukorral, hozzáadom a szegfűszeget, a fahéjrudat és a citrom levét. A körteszeleteket a szirupban néhány perc alatt megfőzöm (a főzési idő függ a körte fajtájától és érettségétől) és kihűlve tálalom. Befőttként is eltehető, ilyenkor forró üvegekbe teszem a körtéket, ráöntöm a szirupot, lezárom és száraz dunsztban- vagyis takarókkal jól betakarva- hagyom egy éjszakán át.
