Vannak olyan sorszerű találkozások, amikor úgy tűnik, hogy az életünk olyan, mint egy lépésről-lépésre megtervezett sakkjátszma. Ugyan a lépéseinket változtathatjuk, de elkerülhetetlen, hogy összekerüljünk minden fontos szereplővel a táblán. Ilyen volt Szakács Niki textiltervezővel való találkozásom is, akinek hála, a blogon mostantól gyakran szerepelnek majd növényi festésű textíliák az ételfotókon, finom textúrát, színt és hangulatot adva ezzel a képeknek. 
Nikivel egy növényi festésről szóló, általa vezetett workshopon találkoztam, de meglehetősen különös módon vezetett rá az élet, hogy nekem ezen a tanfolyaman ott a helyem.
Egy hétvégén a zánkai Gyógynövény-völgyben egy előadást hallgattunk Takács Ferenctől, amikor megütötte a fülemet, hogy az aranyvessző festőnövény. Van valamiféle különleges vonzódásom a gyógynövényekhez- erről lesz még szó a blog történetében, úgy gondolom- de az újdonság volt számomra, hogy számos különleges hatásuk mellett még festésre is használhatók.
Ahogy a kis falunkba költöztünk, folyamatosan keresem a kapcsolatot a természettel, és ez nem korlátozódik a kerti munkára. Szeretem mindazt, ami a körülöttem levő természeti világ egy lenyomata, amit nem gépek készítettek és nem távoli országból szállítottak el hozzánk.
Olyan recepteket igyekszem megalkotni, amelyek a saját kertjeink terményeiből készülnek, mert hiszem, hogy számunkra az ad a legtöbbet. Az a gondolat, hogy olyan textíliákkal vegyem körbe magam, amikhez növények adják a színüket, magával ragadott.
Néhány héttel az előadás után megemlítettem Máriának, hogy mennyire érdekel a növényi festés témája, és “véletlenül” pont volt egy könyve a témában, Kemendi Ágnes tollából. Mire elolvastam a könyvet, kissé tanácstalanul, hogy ez az út vajon hova visz tovább, addigra ráleltem Szakács Nikire, aki nemcsak, hogy gyönyörű dolgokat alkot növényekkel festett textíliákból, de tanítja is ezt az elfeledett tudást.
Így pár hónappal később, egy saját kézzel festett selyemsállal és egy rokon lélek megismerésével lettem gazdagabb, és rögtön tudtuk, hogy ennek az egymásra találásnak lesz még folytatása. 
Meg is beszéltük, hogy egy kora tavaszi szombat reggelen találkozunk Niki műhelyében és feltérképezzük, hogy hogyan is tudnánk közös pontokat találkni a munkánkban. Mert vannak közös pontok, ebben biztosak voltunk.
A találkozó előtti este eszembe jutott, ha már reggel találkozunk és a műhelyben, akkor talán vihetnék reggelit, végül is én vagyok a szakács. Volt egy kis házi túróm, gondoltam, begyúrok egy gyors pogácsát, és talán valami édesség is kéne hozzá. Mondjuk tejberizs a saját házi készítésű meggylekvárommal, a kertben termett meggyből. Már épp végeztem a pogácsa tésztájával, hogy másnap csak sütni kelljen frissen, amikor villámcsapásként hasított belém a gondolat, hogy esetleg Nikinek lehet valamilyen ételérzékenyége vagy speciális diétája, amiről nem tudok. Aggodalommal telve írtam neki egy üzenetet, amelyre gyorsan érkezett a válasz
“Kedves Judit, tejterméket régóta nem eszem, nem kivánom, és glutént is ritkán. Nem divatból, egyszerűen nem esik jól”.
– Puff neki- gondoltam magamban- előbb is gondolhattam volna erre, ha már ez a szakmám… Gondterhelten felsóhajtottam, és pötyögtem a választ:
“De jó, hogy megkérdeztem, akkor nem sütök túrós pogácsát.”- és közben a gyúródeszkára sandítottam, és eldöntöttem, hogy lefagyasztom a tésztát. A válasz viszont ellentmondott minden következetességnek, amitől mindjárt tudtam, hogy Niki az én emberem.
“De süss kérlek, azt imádom! Ennyit a szigorú táplálkozási elveimről…”
“Oké, akkor a frissen sült pogácsa jön velem. És…ugyan már elő van készítve, de nyugodtan mondj nemet…Tejberizs házi meggylekvárral?
“Na, ez már sok. Azt már végképp nem eszem. IGEN, KÉRLEK, HOZD!” Majd hozzátette: “Imádom, ha etetnek!”
Én szélesen elmosolyodtam, mert a hálás közönség egy szakácsnak a világon a legszívetmelengetőbb.
“Én meg imádok etetni. Ez az életem.”
Így aztán a fehér piknikkosárba került a tejberizs, mellette kis üvegben a lekvár, és hajnalban megtöltöttem a konyhát a frissen sülő pogácsa illatával, hogy szalvétával kibélelt üres szaloncukros dobozokban utazzanak fel velem Pestre.
Vajon mi történik, ha találkozik egy növényi festékkel és fenntartható módon előállított textilekkel foglalkozó textiltervező és egy hagyományos recepteket kutató szakács, ételfotós?
Nos, a tapasztalatokat tekintve, elsősorban esznek. És beszélgetnek. Anyagokról. Ételekről. A világról. Az alkotás szenvedélyéről és az útkeresésről.
És közben a piknikkosárba a kiürült meggylekváros üveg mellé az ébredő természet, lágy, pasztell színű textíliái kerülnek: növényi festésű kender -és lenvásznak, köztük olyan is, amelyet Niki saját maga szőtt. 
Meggyőződésem, hogy a szeretettel készített ételeknek varázsereje van. Megnyitják a szívet, a lelket, a látszólag semmiből inspirációt és olykor vigaszt nyújtanak, és egy kiskaput nyitnak egy olyan világba, ahol úgy érezzük, bármi lehetséges.
Ezen a napon, a túrós pogácsa és a meggylekváros tejberízs bűvöletében Nikivel álmodoztunk, olyan terveket szövögettünk, amelyekben a növények minden képességüket megmutathatják. Egyelőre csak annyit, hogy ha megvalósul, abban biztosan szerepe van annak, hogy Niki egy napra lemondott minden étkezéssel kapcsolatos szigorú elvéről.
Ehhez a történethez pedig mi más illene, mint egy pogácsa recept, ezúttal burgonyával és a természet kincsével, medvehagymával…
Szakács Niki névjegy
Szakács Niki textiltervező növényi festékekkel és természetes alapanyagú, fenntartható módon előállított textilekkel foglalkozik. Egyedi termékeivel kortárs nézőpontból értelmezi a tradicionális receptek alapján készített színezékeket, textiljei beszélgetésre ösztönözhetnek a fast fashion, témájában. Igazán fontos számára, hogy a gyógynövények-festőnövények emberi szervezetre és környezetre gyakorolt jótékony hatása összekapcsolódjon munkáiban.
Aktuális termékei a növényekkel festett, puha selyem relax szemmaszk, amelyet válogatott gyógynövényekkel tölt meg, Az igazán pihentető, mély alváshoz és meditációhoz, stresszt csökkenteni, fejfájást enyhíteni.
facebook: Textil/szakacsniki
instagram: textil_szakacsniki
Medvehagymás krumplis pogácsa
Hozzávalók:
500 g liszt
400 g főtt burgonya, melegen áttörve, kihűtve
1 tojás, különválasztva
25 g élesztő
250 ml tej
1 teáskanál cukor
2 teáskanál só
1 kis csokor medvehagyma
2 evőkanál kacsazsír
100 ml tejet meglangyosítok, feloldom benne a cukrot és az élesztőt és letakarva hagyom felfutni. A medvehagymát apróra vágom. A lisztet összekeverem a sóval, hozzáadom a tojás sárgáját, a zsírt, a felfutott élesztőt, az áttört krumplit és a maradék tejet. A tojásfehérjét félrerakom a kenéshez. Jó alaposan összegyúrom, majd mikor már a tészta ruganyos, hozzágyúrom a medvehagymát is. Egy kiolajozott vagy zsírozott tálba teszem és lefedve 1 órán át kelesztem. Lisztezett deszkán kétujjnyi vastagra kinyújtom, kereszt irányban éles késsel bevagdalom és pogácsaszaggatóval kiszúrom. A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, a tojásfehérjével megkenem a tetejét és fél óráig hagyom langyos helyen kelni. Közben előmelegítem a sütőt 200 fokra (légkeveréses 190) Még egyszer megkenem a tetejüket és aranybarnára sütöm. (kb. 20 perc)
