
Két napja esik a hó, beborítja a virágzó fáinkat és az éppen kibújó retek és borsópalántákat. A redőnyöket rángatja a szél és a reggelt úgy kell kezdenünk újra, hogy befűtünk a cserépkályhába. Meglehetősen bizarr…
Húsvéthez közeledvén gondolkodtam, hogy milyen recepttel lepjelek meg benneteket. Ha visszakerestek az archívumban, megtalálhatjátok Mami isteni töltött tojás receptjét, de a húsvéti sonka mellé a télen posztolt fonott kalács is tökéletes párosítás.Mégis, most valahogy…
Ki találta ki azt, hogy csak a tökéletes elég jó? Nem én, de az biztos, hogy én a tökéletesség mindenek feletti lelkes híve vagyok. Kifogástalan munkát kell végeznem, tökéletes párnak, lánynak, testvérnek, barátnak kell…
A héten nagymamám lakását kell összepakolnunk, ami már igazán időszerű három évvel azután, hogy elment. Kincsként gyűjtöm össze mindazt, ami rá emlékeztet és ami számomra nagy érték: a tekerős cérnametélt készítőt, a tökéletes négyszögletesre…
Egyszerűen nem tudok betelni a tavasszal. Sokszor elgondolkodom, hogy hogyan voltam képes 18 évig nagyvárosban élni és gyakorlatilag szinte észre se venni, hogy körülöttem milyen átváltozás zajlik minden egyes évben. “Ez mindig így volt?…
“Úgy gondoltam, hogy nálad ez jó kezekben lesz”- mondja Ica és elém tesz egy sötétbarna papírba csomagolt, szalaggal átkötött hengert. Egy megsárgult, régi receptkönyv fekszik előttem, Ica nagymamájáé, egy fehér csipketerítőbe csavarva, amit pedig…
Előfordul, hogy az ember nekiáll valamit készíteni a konyhában és végül valami egész más sül ki belőle, szó szerint és átvitt értelemben is. Talán ilyen alkalmakkor jöttek rá amatőr és profi szakácsok az évszázadok…
Mami receptkönyvében lapozgatok és egyszercsak megakadok a sós perecnél. Hogyhogy én ezt eddig nem vettem észre?! Rögtön megrohannak az emlékek, a gyereknapok, a körhinták, az állatkerti látogatások, a kisállatvásár, ahol addig könyörögtünk Maminak, amíg…
Azt hiszem, számomra Anyu mézes zserbója a világ legjobb sütije a világon. Így, egyszerűen. Rajongással persze elég sok sós és édes ételről tudok beszélni és írni, de teljes odaadó szenvedélyt mégiscsak a mézes zserbó…
Egy jó házi keksz. Ropogós, omlós, csokis vagy vaníliás. Vagy mindkettő. El lehet majszolni tea vagy a reggeli kávé mellé. Be lehet rakosgatni a tálalószekrényünk tetején levő csodaszép üveg tartóba, hogy aztán időnként vegyünk…
Ki az aki egyre gyakrabban gondol a tavaszra rajtam kívül? Gondolom, vagyunk ezzel egy páran. Kitartóan hideg az idei tél, itt, a bakonyi hegyekben pedig különösen, és mostanában még napsütéssel se nagyon örvendeztet meg…
Vannak napok, amikor egyszerűen semmi sem sikerül. Nem tudok befejezni egy fontos munkát, csúszok a határidővel, minden kiesik a kezemből és még a kertben is rálépek egy jeges foltra, hogy aztán rövid korcsolyabemutató után…
Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy azt álmodtam, körtéket fényképezek. Kipattanok az ágyból, vázlatosan lerajzolom az álmomban megjelenő kompozíciót hogy reggelig ne felejtsem el, aztán annyira izgatott leszek, hogy nem bírok elaludni. Az ősszel…
Mikor Spanyolországban egy kézműves pékségben dolgoztam, egyik alkalommal a főnököm, Maria egy kókuszos sütit készített. “Nahát, ez a mi kókuszkockánk!”- kiáltottam fel meglepetten, mire ő ugyanazzal a meglepődéssel válaszolt. “Ez lamington, egy ausztrál sütemény”….
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!