Hiába telt el 4 év, mióta a kis házba költöztünk, a 15 évnyi nagyvárosi múlttal a hátam mögött továbbra sem tudom természetesnek tekinteni azt az emberi léptékű életet, ami a kis bakonyi faluban zajlik és nem tudok elég hálás lenni a befogadásért és a sok kedvességért, amit kapunk.
Egyik nap…
Mamival, Apu édesanyjával 14 évig egy házban éltünk: Mami a földszinten, mi a tetőtérben, és a délutánokat tanulás előtt és után sokszor töltöttem nála, ha épp nem Maca néninek segítettem állatokat etetni.
Kedvenc foglalatosságunk a kártyázás volt, magyar kártyával, amiből a kedvenc lapom- érthetetlen módon- a makk alsó volt, így…
Legalább egy évtizedig vártam arra, hogy egyszer nap mint nap egy gyümölcsöskertben ébredhessek reggelente. Valószínűleg a génjeimben hordozom a gyümölcsfák iránti rajongást, a kert szeretetét. Mamira gondolok, és amikor arról mesélt, milyen volt, mikor végre saját kertje lehetett. A 60-as évek végén sikerült a papámmal venniük egy telket a…
A rétes nem egy végcél, hanem egy út. Ahogy nyújtuk a rugalmas, lágy tésztát, ugyanolyan rugalmas, és nyújtható a folyamat, ahogy az ember a rétest tanulja, és olyannyira végtelen a lehetőségek tárháza.
Az elmúlt hetekben beleástam magam a témába. Az egyértelmű lett, hogy olyan, hogy “A Rétes”, olyan nincs, sokkal…
A nyár számomra hivatalosan az eperrel indul és a cseresznyével folytatódik. A kertünkben négy cseresznyefa van, ebből egy rögtön a bejáratnál, az az öreg fa, amelyikről sok falubelinek jut eszébe kedves emlék, mert Mami sógora, Jóska bácsi sokszor ajándékozott a termésből. A szegény fa a házunk felújítását nagyon megsínylette,…
Sugárzó napsütés volt, az első meleg nyárias nap idén, és pont szombatra esett. Úgy döntöttem, bármilyen fontos házimunka várhat, most nincs fontosabb annál, mint hogy kiüljek a padra a cseresznyefa alá és bámuljam a szemben levő domboldalon legelésző lovakat, olvassak és tervezzem a két héttel későbbre tervezett utunkat. Több,…
64 év házasság.
Még kimondani is sok. Megélni valószínűleg még több. Én csak álmodozom róla, bár számolgatva az éveket, már elég kevés esélyünk van rá, hacsak nem élhetünk kiemelkedően hosszú életet. Békében, szeretetben megélni együtt ennyi évet számomra a legnagyobb ajándék, amit az élet adhat.
Már évek óta visszatérő vásárló vagyok…
Az egyik kedvenc virágom az orgona. Ha kinézek a konyhaablakon, tésztagyúrás, szeletelés vagy mosogatás közben pont az orgonabokrainkra látok. Hálás vagyok Jóska bácsinak és Rózsi néninek, hogy egyszer régen a szomszéd házfal mellé fehér és lila orgonatöveket ültettek. Számomra akkor érkezik meg a tavasz, amikor az orgonaillat belengi a…
Egyszerű fenyőfából készült láda volt a padláson. Rögtön a padlásfeljáróval szemben lett elhelyezve, látszott, hogy örült, aki annak idején felcipelte, hogy a legközelebbi helyen le is rakhatja a súlyos darabot. Évtizedek pora borította, egy vastag repedés volt a tetején, és nyikorgott a zsanér, ahogy kinyitottam. Kincseket nem találtam benne,…
Ülök a kert közepén és nézem a körülöttem levő csodavilágot, amim olyan, mintha az 1950-es években Disney háttérfestői rajzolták volna Hófehérkének vagy Hamupipőkének. Virágoznak a cseresznyefák és az almafák, zöldbe borult a mirabolán és a csupasz ágak helyett a bodza is szép harsogó zöld leveleket növesztett. A fű sem…
– Istenem, csak egy kis friss kenyér lenne nálunk, meg mangalicazsír egy kis pörccel…levágnék egy szeletet, megkenném vékonyan a zsírral, meghinteném pirospaprikával… esetleg egy kis újhagyma apróra vágva még jó lenne a tetejére. És finoman megszórnám parajdi sóval- sorolom, nagyokat nyelve, miközben alig kapok levegőt- Milyen jó is lenne…
Maca néninek hívták. Nem illik nevetni kérem szépen. Sokáig nem is tudtam, hogy a valódi neve Mária. Magas volt és vékony, talán inkább soványnak mondanám. Szürkésfehér haja hullámos volt és két csattal oldalt tűzte le, hogy ne kunkorodjanak az arcába a fürtök, a szeme pedig szürkéskék volt, akár a…
Szinte hihetetlen, hogy a blog 110. bejegyzését írom most.
Amikor az Emlékek Ízét útjára indítottam, eredetileg az volt a célom, hogy a családi receptjeinket rögzítsem, megőrizzem és továbbadjam, hogy mindenki örömét lelje bennük és az ízek újabb emlékeket teremtsenek. Aztán egyre több inspiráció jött, régi könyvek, ismerősök kedvenc ételei által,…
Vannak olyan sorszerű találkozások, amikor úgy tűnik, hogy az életünk olyan, mint egy lépésről-lépésre megtervezett sakkjátszma. Ugyan a lépéseinket változtathatjuk, de elkerülhetetlen, hogy összekerüljünk minden fontos szereplővel a táblán. Ilyen volt Szakács Niki textiltervezővel való találkozásom is, akinek hála, a blogon mostantól gyakran szerepelnek majd növényi festésű textíliák az…
Jó néhány hét telt el a legutolsó blogbejegyzésem óta. Néha az volt az érzésem, hogy azonosultam a kertünk gyümölcsfáival: látszólag jelét se mutatják az életnek, de lelki szemeik előtt már látják, hogy milyen szép és finom gyümölcsökkel fognak majd örömet szerezni. Ha éppen nem főztem, vagy fotóztam, akkor a semmibe révedő…
