Mamival, Apu édesanyjával 14 évig egy házban éltünk: Mami a földszinten, mi a tetőtérben, és a délutánokat tanulás előtt és után sokszor töltöttem nála, ha épp nem Maca néninek segítettem állatokat etetni.
Kedvenc foglalatosságunk a…
Legalább egy évtizedig vártam arra, hogy egyszer nap mint nap egy gyümölcsöskertben ébredhessek reggelente. Valószínűleg a génjeimben hordozom a gyümölcsfák iránti rajongást, a kert szeretetét. Mamira gondolok, és amikor arról mesélt, milyen volt, mikor…
A rétes nem egy végcél, hanem egy út. Ahogy nyújtuk a rugalmas, lágy tésztát, ugyanolyan rugalmas, és nyújtható a folyamat, ahogy az ember a rétest tanulja, és olyannyira végtelen a lehetőségek tárháza.
Az elmúlt hetekben…
A nyár számomra hivatalosan az eperrel indul és a cseresznyével folytatódik. A kertünkben négy cseresznyefa van, ebből egy rögtön a bejáratnál, az az öreg fa, amelyikről sok falubelinek jut eszébe kedves emlék, mert Mami…
Sugárzó napsütés volt, az első meleg nyárias nap idén, és pont szombatra esett. Úgy döntöttem, bármilyen fontos házimunka várhat, most nincs fontosabb annál, mint hogy kiüljek a padra a cseresznyefa alá és bámuljam a…
64 év házasság.
Még kimondani is sok. Megélni valószínűleg még több. Én csak álmodozom róla, bár számolgatva az éveket, már elég kevés esélyünk van rá, hacsak nem élhetünk kiemelkedően hosszú életet. Békében, szeretetben megélni együtt…
Az egyik kedvenc virágom az orgona. Ha kinézek a konyhaablakon, tésztagyúrás, szeletelés vagy mosogatás közben pont az orgonabokrainkra látok. Hálás vagyok Jóska bácsinak és Rózsi néninek, hogy egyszer régen a szomszéd házfal mellé fehér…
Egyszerű fenyőfából készült láda volt a padláson. Rögtön a padlásfeljáróval szemben lett elhelyezve, látszott, hogy örült, aki annak idején felcipelte, hogy a legközelebbi helyen le is rakhatja a súlyos darabot. Évtizedek pora borította, egy…
Ülök a kert közepén és nézem a körülöttem levő csodavilágot, amim olyan, mintha az 1950-es években Disney háttérfestői rajzolták volna Hófehérkének vagy Hamupipőkének. Virágoznak a cseresznyefák és az almafák, zöldbe borult a mirabolán és…
– Istenem, csak egy kis friss kenyér lenne nálunk, meg mangalicazsír egy kis pörccel…levágnék egy szeletet, megkenném vékonyan a zsírral, meghinteném pirospaprikával… esetleg egy kis újhagyma apróra vágva még jó lenne a tetejére. És…
Maca néninek hívták. Nem illik nevetni kérem szépen. Sokáig nem is tudtam, hogy a valódi neve Mária. Magas volt és vékony, talán inkább soványnak mondanám. Szürkésfehér haja hullámos volt és két csattal oldalt tűzte…
Szinte hihetetlen, hogy a blog 110. bejegyzését írom most.
Amikor az Emlékek Ízét útjára indítottam, eredetileg az volt a célom, hogy a családi receptjeinket rögzítsem, megőrizzem és továbbadjam, hogy mindenki örömét lelje bennük és az…
Vannak olyan sorszerű találkozások, amikor úgy tűnik, hogy az életünk olyan, mint egy lépésről-lépésre megtervezett sakkjátszma. Ugyan a lépéseinket változtathatjuk, de elkerülhetetlen, hogy összekerüljünk minden fontos szereplővel a táblán. Ilyen volt Szakács Niki textiltervezővel…
Jó néhány hét telt el a legutolsó blogbejegyzésem óta. Néha az volt az érzésem, hogy azonosultam a kertünk gyümölcsfáival: látszólag jelét se mutatják az életnek, de lelki szemeik előtt már látják, hogy milyen szép és…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!